Az Árnyak Királysága volt az a rezgésoktáv, amelybe azok kerültek, akik egy alacsonyabb kozmikus ciklusból jöttek fel, amikor az ember megnyitotta a kaput. Ez a harmadik vagy poláriai ciklusban volt, és azok, akik a sötétségbe merültek, olyan emberek voltak, akik inkább az anyagi hatalmat szerették, minthogy életüket szellemi dolgoknak szentelték volna. Az általuk előhozott entitások alaktalanok voltak, mivel csak a tudatosságot hozták fel, majd ezen a síkon testeket kellett kialakítani.

A kozmikus tudatosságuktól és annak teremtő erejétől elszakadva - az elementálokhoz hasonlóan - nem tudtak kapcsolódni ehhez a ciklushoz, mert nem fejlesztették ki ősi ívüket. Csak az ember akarata és az életerő vérből való kivonása révén tudtak formát ölteni.

Az urak a legtöbbjüket az alsó kapun keresztül visszavezették, de voltak, akik a számukra épített helyen maradtak. Csak akkor jöttek ki, amikor a nevükön szólították őket, és véráldozatot mutattak be. Emberi külsőt öltöttek, de valódi megjelenésük egy férfi vagy nő teste volt, kígyófejjel.
Megbabonázó ragyogást tudtak maguk köré emelni, ami azt a látszatot keltette, mintha embernek néznének ki.

Ez az oka a kígyó hipnotikus erejébe vetett hitnek.

Olyan vezetők alakját öltötték magukra, akiket titokban megöltek, és fokozatosan ők és az őket létrehozó emberek átvették az irányítást a nemzetek felett. Tényleg úgy néztek ki, mint az emberek, de volt egy szó, amit nem tudtak kimondani.

Ezt tanították a férfiaknak az urak, és törvény lett, hogy minden ember, aki tisztséget visel, legyen holdhónaponként egyszer kellett ezt a szót az emberek előtt elmondania. Ha nem tudott, megölték. Így elűzték őket a helyükről az emberek közül, és lassan elfelejtették őket, azonban néhányan még mindig léteznek a saját helyükön, anélkül, hogy képesek lennének belépni a mi világunkba, mert az emberek elfelejtették azokat a rítusokat, amelyekkel hívni lehet őket. A szó ez volt: KININIGEN.