Menü
Egyéb nézetek
Kininigen Blog
A fedezeti számla tartozás, nem pedig hitelegyenleg.
Akinek nincs szüksége a szemére, hogy lásson,
sírnia kell.
Nincsenek milliók, legalábbis nekünk nem,
de a pirosban.
Ez a pápának járó jogdíj, a név használatáért.
Miért?
Mert rabszolgák vagyunk
vannak!
A rabszolgák gyermekei, akik továbbviszik őseik rabszolgaadósságát.
Amelyeket a rómaiak rabszolgatörvénye szerint ítélnek meg és kezelnek. Így a híres fedezeti számla is KÖTELEZETTSÉG és nem hitel.
Mivel a rövid életű hírekkel bombázott modern embernek ritkán van ideje arra, hogy hosszú cikkeket a végéig olvasson, a következtetésem, amelyet eredetileg a végére akartam tenni, közvetlenül az elejére kerül, a magyarázat és a kivitelezés pedig utána következik.
Tudom, hogy ez a kijelentés, miszerint a fedezeti számla adósság, ellentétben a szokásos tanítással, miszerint az egy hatalmas hitel, amely azonnal aktiválja az alacsonyabb rendű vágyakat és a könnyű, anyagilag teljes élet utáni vágyakozást, mindent a feje tetejére állít, amit a kereskedelem tanít. Mindannyian vissza akarunk térni oda, ahol a dolgok voltak ezen a bolygón. Bőség, béke és boldogság.
Ezt, amit itt állításként állítunk, ősi szentírásokkal bizonyítottuk. Egyetlen egy sem tanítja ezt a változatot, mert mindannyiukat megtévesztették, és hagyták, hogy rossz irányba fussanak. A legtöbbjüknek időre van szüksége, hogy feldolgozza ezt az információt.
A magánkereskedelem azonban olyan, mint bármelyik doktrína a megszállt világunkról - az igazságot hazugságokkal keverik, hogy az olvasó megérzései becsaphatók és a kívánt irányba terelhetők legyenek. A luciferi sík az igazságot a feje tetejére állítja. Így működnek itt a világban a hatalmon lévők. A felébredt emberek törekvéseit és energiáját ugyanis ellenőrzött módon kell irányítani, különben végül a hely az arcukba robban. Az ember tehát egy látszólagos megoldást kínál, amivel hagyja, hogy ezek a visszahúzódók, akik meg merték keresni az okot, újra körbejárják a kört, és így tovább szaladjanak a hörcsögkerékben. Egy bizonyos ponton feladod, mert nem működik és sok energiába kerül.
Ezt, az állításunkat, energetikai szinten is ellenőriztük, és világosan láttuk ennek a csapdának a képét. Ez a felismerés, amelyet mi is először hitetlenkedve fogadtunk, ezen a szinten teljesen világosan megerősítést nyert számunkra.
Jacob Venedey már 1840-ben a következő sorokat írta "Römertum und Germanentum Umgestaltung der Sklaverei" című könyvében:
Jacob Venedey "Romanizmus és germanizmus - a rabszolgaság átalakulása":
"A régi Római Birodalmat egy rabló és csavargó banda alapította, amelynek vezetőjét egy farkaslány szoptatta. Az új város kapui nyitva álltak mindenki előtt, akit a szomszédos városok bűnözőként vagy polgárságra méltatlanként elűztek. És amikor a minden oldalról beáramló férfiak száma túl nagy lett a római nők számához képest, a rómaiak ellopták a szomszédos városok feleségeit és lányait.
Így lett a rablóbandából állam, így lett a rablásból hódítás, a rablókból pedig hódítók.
Ez képezte annak a városnak az alapját, amely egy napon az egész civilizált világ fölött uralkodni hivatott.
A legerősebbek törvénye a hódítás törvénye, és így Róma csak addig létezett, amíg hódításokat tudott végrehajtani. A gazdagságot megtiszteltetésnek tekintették, és a gazdagság révén lehetett hírnévre, pozíciókra és hatalomra szert tenni. Az erény eltűnt, a szegénység szégyen lett, és az erkölcsi tisztaságot furcsának tartották. A fényűzésben és pazarlásban nevelt ifjúság átadta magát a kicsapongásnak, a becsvágynak és a kapzsiságnak. Az emberek azért loptak, hogy elherdálják, amit loptak, megvetették, amit birtokoltak, és vágytak arra, amit nem birtokoltak. A becsületet, az erkölcsöt, az erényt, minden isteni és emberi törvényt (természeti törvény) semmibe vettek, és az emberek csak arra törekedtek, hogy természetellenes vágyaikat kielégítsék.
Az emberek önmagukat gyalázzák meg azzal, hogy szégyenletes módon lealacsonyítják magukat. Az élvezetek olyan messzire mennek, hogy az összes föld és az összes tenger aligha elegendő az asztalok és a tányérok megtöltésére. A bűnhöz szokott ifjúság, amint elfogy a pénze, lopásra és gyilkosságra adja magát. A szenvedélyek tépázzák őket, és kénytelenek minden eszközt megragadni, hogy kielégítsék őket, a lopás és a kicsapongás pedig egymás kezét fogva segítik egymást.
Az elnyomás volt az a lehelet, amely Rómát életre keltette. Állandó háborúban állt az emberiséggel."
Róma e gazdagságának alapja a rabszolgaság volt. A gyári rabszolgaság (Elemer Polay) vagy a tömeges rabszolgaság kifejezések innen erednek. Ez a tömeges rabszolgaság volt Róma gazdagságának alapja, de egyben bukása is. Mert Róma hibát követett el. A rabszolgák tudták, hogy rabszolgák.
Tisztában voltak a rabszolga státusszal.
És egy bizonyos ponton ez a tudás buktatta meg a bűnözők Római Birodalmát, akiket a mai történelemben mindig olyan kifinomultan ábrázolnak.
Én azonban azt állítom, hogy ez csak felületesen történt meg.
"A XVI. és különösen a XVII. században az udvaroknak ez a vak és szolgai alávetettsége egy idegen törvénykönyvnek, amely a nép számára még a nyelvük miatt is ismeretlen maradt, elérte a legmélyebb fokát. Ez odáig fajult, hogy bizonyos tekintetben két törvény volt érvényben: 1.) egy tanult törvény volt érvényben a bíróságokon, amely szerint a felek, ha szerencsétlenségükre perre kerültek, ítélkeztek, de amelyet ők, ha maguk nem rendelkeztek tanult műveltséggel, a per előtt sem ismertek, és gyakran a per után is csak a hatalmát értették, de nem a szellemét és összefüggéseit, amelyet ráadásul csak latinul fejeztek ki; és 2) a népszokásokban és a nép mélyen gyökerező és hagyományos jogérzetében megalapozott, a valós körülmények között békésen fennmaradó, a felek számára érthető népi jog, amelyről a bírák nem tudtak és nem is akartak tudni."
Bluntschli, Johann Caspar - Német magánjog 1860
Az illetékesek tisztában voltak ezzel a kis rendszerhibával, és rájöttek, hogy átszervezésre van szükség.
A beletörődő rabszolga újonnan kihajtott vallása, amelyet már jól használtak a mozgásképtelenségre ("Isten így akarja", "Mindig maradj szeretetben és fordítsd oda a másik orcádat is, ha megütnek" - emlékeztet az újonnan telepített ezotéria, az új "kereszténység" mottóira - "Minden, amit tapasztalsz, NÉZZE MEG A Csak tanulni kell", "Ezt te magad választottad korábban"... "Fogadj el mindent szeretetben...", "Mindannyian Egyek vagyunk..." stb. stb. stb.), úgy döntöttek, hogy bővítik.
A konstantinápolyi fordulat a ma már nyilvánvalóan ismert, adománynak nevezett hamisítással képezte ennek alapját. A császár új ruhája most a pápáé volt. Az ember úgymond új ruhát öltött a disznóra. Így a római jog a szeretett rabszolgasággal együtt titokban, a hátsó ajtón keresztül lopakodott be a szabad népek törvényeibe. És ma.... a hajlamos olvasónak el kell ismernie, hogy a fent leírtak szerint megvannak a római állapotok. A rendszerszintű hibát azonban kijavították. A mai rabszolgák észre sem veszik, hogy rabszolgák. Mindazonáltal minden nap eingebläut nekik, milyen szabad világban élünk mégis - mindig teljesen szabadon választhatjuk meg televíziós csatornánkat.
Finoman felismerik, hogy nem szabadok, de nem tudnak igazán felfogni semmit. Ez az érzés olyan, mint a köd. Látható, de semmi olyan, amit meg lehet fogni és rögzíteni. A közönséges rabszolgának sem marad szabadideje ilyen gondolatokra a gazdasági hörcsögkerék által irányított napjaiban.
Az új arénákat átalakították, de még mindig ugyanazt a célt szolgálják. A tömegek mozgásképtelenné tétele. A korszakban rendelkezésre álló technikai lehetőségek még hatékonyabbá és mélyebbé teszik az ellenőrzést. Flourid, aszpartám, glutamát és elektromágneses hullámok ellenőrzése. Kész a letargikusan létező lény, aki azt hiszi, hogy ő az ember.
De a lényeg továbbra is fennáll. Mindannyiunkkal kereskednek, és a rabszolgák törvénye szerint bánnak velünk.
De mi is pontosan a rabszolgaság?
Történelem
Rabszolgaság
Egy olyan emberi lény állapota, akit megfosztottak személyes szabadságától, akit dologként kezelnek, és mint ilyet, más tulajdonaként kezelnek. Az ókori világban, amelynek gazdasági rendszere nagyrészt a rabszolgaságon alapult, a rabszolgaság széles körben elterjedt volt, mivel a rabszolgákat általában háztartási és ipari szolgáltatások elvégzésére használták, és különösen a hadifoglyokat használták erre a célra már az ókortól kezdve. Így az ókorban a rabszolgaságot széles körben elterjedtnek találjuk a keleti népeknél, valamint a görögöknél és a rómaiaknál, akik közül az utóbbiak a rabszolgaságot sajátos jogintézménnyé fejlesztették. A rabszolga (servus) a római jog szerintA rabszolga pusztán a kereskedelem tárgya volt, a rabszolga gyermekei születésüknél fogva rabszolgák voltak, a gazdának joga volt a rabszolga élete és halála felett. Ő csupán a kereskedelem tárgya volt, a rabszolgagyerekek születésüktől fogva rabszolgák voltak, a gazdának joga volt a rabszolga élete és halála felett. Amit a rabszolga keresett, az a gazdát illette meg. Csak fokozatosan alakult ki a peculium-rendszer, amely lehetővé tette a rabszolgák számára, hogy másodlagos jövedelmükből korlátozott módon saját tulajdonra (peculium) tegyenek szert, így lehetőséget kaptak arra, hogy megvásárolják szabadságukat. De még a felszabadítottak (libertini) is függtek attól a patrónustól, aki felszabadította őket.
Mayer enciklopédiája
„A római és a régi időkben a rabszolgát dolognak tekintették, és a gazdája azt tehetett vele, amit akart, elpusztíthatta, eladhatta, mindenféleképpen felhasználhatta a saját szolgálatára. Minden, amit a rabszolga birtokolt, amit szerzett, az uráé volt.
A teuton szolga a pártfogója fennhatósága alatt élt, de ezért nem tekintették és nem kezelték dologként. Voltak bizonyos tényleges jogai, bár az állami törvények nem védték; megszerezhetett magának, és munkában, gyümölcsben, ruházatban vagy később pénzben fizetett bizonyos adót urának."
Jacob Venedey - Romanizmus, kereszténység és germanizmus kölcsönhatásában a rabszolgaság átalakulásában 1860-tól kezdve
Miután a Római jog a rabszolgáknak nincs tulajdonhoz, tulajdonjoghoz vagy jogképességhez való joguk - ez a személy.
A római jog szerint a rabszolgák gyermekei is rabszolgák.
A rabszolgának nincs joga megvédeni magát a bíróságon (manapság ezt ügyvédi kötelességnek nevezik, pontosan azért, mert nem vagyunk nagykorúak, és ezért felügyelet alatt állunk).
A munkánkat jelzáloggal terhelik és a piacon kereskednek vele.
Adolf Schmidt - A rabszolga személyisége a római jogban. 1868
Mivel így megtagadják tőlünk a személyiség jogát, és így megtagadják tőlünk a rendszerben való részvételt, rabszolgaként ki vagyunk szolgáltatva a törvénytelenségnek. nem különálló személy ahhoz, hogy engedélyt kapjunk/kaphassunk - az egyszerűség kedvéért, az újonnan gyártott - a gyártók által megadott névvel azonos módon - az egyiket nekünk adják. A rabszolgáknak nincs új neve és leplezni, és így a rabszolga egyáltalán nem veszi észre, hogy a szellemi tulajdona a seienen rabszolgaszülőké. keresztnév (még azt sem, mert minden, amit a rabszolga tesz, birtokol, sőt gondol, kezdettől fogva a gazdájáé) és a rabszolgatartó gazdája követelte magának .
Adolf Schmidt - A rabszolga személyisége a római jogban. 1868
Mivel a munkánkat előre elzálogosították ( a magánkereskedelem doktrínája szerint - az államcsőd miatt, biztosítékként a bankoknak) - mi állunk a Adósrabszolgaság.
De mi is pontosan az adósságkötelezettség? Vessünk egy pillantást a jó öreg Wikipédiára, amely nem érzi kötelességének, hogy ilyen dolgokról hazudjon:
Adósságkötelezettség Wikipedia:
Adósrabszolgaság (elavult Obnoxiation)[1] a fizetésképtelen személy jogi státusza vagy helyzete. Adós, aki a Szolgaság ...és nem vagyok benne biztos... Mint Biztonság a Hitelezők az emberi erőforrásait arra kell fordítania. zálogjogDe nincs kilátása arra, hogy az elvégzett munkával visszafizesse az adósságát, és újra szabaddá váljon. A hitelező egyedül és önkényesen dönthet a függőség jellegéről és időtartamáról. Ez olyan függőséget eredményez, amely tartósnak van szánva, rabszolgaság-szerű Függőségi kapcsolat, amelyet egyoldalú kizsákmányolás jellemez. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének meghatározása szerint az is előfordulhat, hogy az adós egy tőle függő személy munkáját adja zálogba.
Hogyan történhetett ez?
Mi történt?
De hogyan kerülünk az adósság rabságába? Csak azért, mert rabszolgák gyermekei vagyunk, hiszen szüleink, nagyszüleink stb. már rabszolgák voltak? A rabszolgaságot nem tiltották be? Elméletileg igen. De ahogyan azt még a rabszolgaképzőben is tanítják, iskolának nevez? A hallgatás beleegyezés, és a rendszer pontosan így gyakorolja ezt.
Bull Unam Sanctam 1302
1302-ben VIII. Bonifác pápa az Unam Sanctam bullával a világ szellemi és világi ura lett. Ebben elrendelte, hogy minden élőlény ezen a bolygón a pápának van alárendelve, és ezzel az egész Föld feletti uralmat követelte magának.
Bull Romanus Pontifex 1455
V. Miklós pápa ezután 1455-ben a Romanus Pontifex pápai bullában elrendelte, hogy az újszülöttet minden tulajdonjogtól el kell választani.
Aeterni Regis 1481
IV. Sixtus pápa az 1481-ben kiadott Aeterni Regis (nagyjából "Örök uralom" vagy "Az uralkodó örökös birtoklása") bullával megfosztotta a gyermeket a testéhez fűződő jogaitól. Így születésétől fogva mindenki örök szolgaságra van ítélve.
Egybehívó bulla 1537
Ezt követte 1537-ben III. Pál pápa pápai konvokációs bullája, amelyben a római katolikus egyház igényt formált a gyermek lelkére.
Így a "szent" ATYA, akinek éretlen bárányai/gyermekei vagyunk, e kijelentései még mindig tökéletesen érvényesek és legitimek a térben.
Megcáfolhatatlan.
Nem utasították el.
Általános Elfogadva.
Hallgatással elfogadva és ezáltal legitimálva.
Csak mint jog.
A bolygón minden az övé. Még minden ember, beleértve a vagyonodat, a testedet, sőt a lelkedet is. Miért kellene az ördögnek még mindig a földre jönnie és alkudoznia az egyes lelkekért, hacsak nem az egó megerősítésével párosuló unalomból? A helyettese végül is elég jól végzi a munkáját.....
Mivel az emberek többsége (akár a kereszténységet, akár öntudatlanul, annak mellékágának és teremtményének, az iszlámnak, vagy a másik ágának, a judaizmusnak a negatív szelekciója révén) még mindig elfogadja és "szent" intézménynek tekinti, ez legitimálja a világra és mindenre, ami benne van, vonatkozó igényét.
Így ezek a bikák a mai napig érvényesek! És minden ember az ő rabszolgája. Ő a "Szent" Atya.
Mivel a pápa, mint Isten helytartója. hirdette, hogy a föld és minden, ami rajta van, az övé, mi soha nem lehetünk tulajdonosai semminek - egyrészt mert úgyis minden az övé, másrészt mert a rabszolgák úgysem lehetnek tulajdonosok, mert ahogy a római jog szerint mondják, mindent, amit a rabszolga szerez, az urának szerzi meg. Ha a rabszolga meg akarja szerezni, és tulajdonosnak tekinti magát, akkor vissza kell vezetni a rabszolga gyermetegségére...
Hiszen például a jármű forgalmi engedélyében egyértelműen szerepel, hogy ez nem a tulajdonjogot igazoló okmány. Ha a lakóingatlan valóban a miénk lenne, akkor pusztán logikai szempontból nézve nem kellene vagyonadót fizetnünk a már megvásárolt ingatlanunk után, és nem kellene adót fizetnünk az örökségünk után sem, és nem kellene adót fizetnünk az után sem, amit keresünk, bér és fizetés..... Modern nyelven ezt használati jogdíjnak lehetne nevezni.
A frissítésben szereplő Róma 2.0 új, felülvizsgált rabszolgarendszere tehát a rabszolgaság, az adósságkötelezettség és a hűbériség keveréke. Tökéletesen kombinálva, leplezve, hogy az Új Gyűrű örökre rabszolgasorba taszítsa a rabszolgákat - természetesen a múlt bosszantó rabszolgalázadásai nélkül, és anélkül, hogy észrevennék, hogyan és honnan jön ez létre - egy kormánynak nevezett, sok szalmabábuból álló rendszerben, párt - amelyek demokratikus választásokra hivatkoznak (az egyszerű csőcselék iránti megvetésükből még a nevében sem csinálnak titkot - mert az etimológiai jelentése egyértelműen "a söpredék uralma"), és vállat vonva azt mondják: "ti választottatok, a ti döntésetek volt" ... A legtöbb keményen dolgozó rabszolga számára természetesen elkerülte a figyelmét, hogy mindez csak színpadi játék. Mert csak azért, mert Ön szavaz, még nem jelenti azt, hogy a szavazatát is ennek megfelelően számolják.
Az sem számít, hogy valaki a kereszténységhez tartozik-e, meg van-e keresztelve vagy sem.
A keresztség egyébként azt jelenti, hogy alámerítkezni, elmélyülni.
Az Eredetszótár a Dudenhez (Duden, 7. kötet, Bibliographisches Institut & F.A. Brockhaus, 2007) a "taufen" szó eredetét így magyarázza:
taufen: A gemeingerm. taufen, ahd. toufan, got. daupjan, aengl. diepan, svéd döpa ige a mély alatt tárgyalt melléknévből származik. Tehát valójában azt jelenti, hogy "mélyre meríteni", azaz "elmerülni, alámerülni".
Ezzel a folyamattal az embert megmártják a Vatikán Szent Tengerébe (tengerjog), és átadják neki, és egyúttal mélyre helyezik. De mivel a zsaruk szerint amúgy is mindenki és minden a Vatikánhoz tartozik, ez a cselekmény nem igazán játszik nagy szerepet abban, hogy a leltárhoz tartozzon.
Most az apa szerepét vizsgáljuk meg a római jogban és a rómaiak körében.
Hellfeld, Johann August - Repertorivm Reale Practicvm Ivris Privati Imperii Romano-Germanici 1762
Az apai hatalom az a hatalom, amely a szülőket illeti meg gyermekeik felett, illetve a nagyszülőket unokáik felett, és amelynek értelmében teljes mértékben kormányozhatják személyüket és korlátlanul kezelhetik vagyonukat.
...ami ezért nem vezethető le a gyermekek vélelmezett beleegyezéséből vagy különleges szerződésekből.....
...eljárhat a bíróságon, és képviselheti a megnevezett személyeket...
...csak az apa a felelős a gyerekekért...
...hogy az előbbi esetben az apa megkülönböztetés nélkül eladhatta a gyerekeket...
Hellfeld, Johann August - Repertorivm Reale Practicvm Ivris Privati Imperii Romano-Germanici 1762
Mert miután Római jog a gyerekek mindig az apa kezében voltak, az ő keze alatt. Az apa belátása szerint úgy bánhatott a gyerekekkel, ahogyan neki tetszett. Szintén eladni. A fiú leválasztása vagy eloldozása az apáról a fiú eladásának gúnyos rituáléja keretében történt. Volt egy olyan törvény is, hogy ha az apa háromszor adta el a fiát, akkor az automatikusan szabad volt. Ennyit a rómaiak erkölcsi hozzáállásáról, amelyet valószínűleg a "szent" római atya is a Papstron él.
Oberländer Samuel - Latin Német Jogi kéziszótár 1721
Adolf Schmidt - A rabszolga személyisége a római jogban. 1868
"A rabszolga nem személy,
de dolog"
Ignaz Jastrow - A rabszolga büntetőjogi helyzete 1878
Ignaz Jastrow - A rabszolga büntetőjogi helyzete 1878
Hogyan akarsz harcolni valami ellen és lázadni ellene, ha azt sem tudod, hogy mi ellen kellene lázadnod. És ha aztán a rabszolgák mégis fellázadnak, és megdöntik a kormánynak nevezett szalmabábut, akkor az ember egyenesen egy újat telepít.
Tehát a nagy adósság, amit meg kell fizetnünk, az az. a természetes (és jogi) személy) a rendszer biztosítja. Mert törvénytelenek vagyunk. Pontosan ez a csodálatos, áhított és vágyott fedezeti számla. A híres répa a szamár előtt, ami futásra készteti.
A Kereskedelmi tanfolyamok és az átadott tudást a MI tulajdonunknak hirdetik, amelynek mi vagyunk a haszonélvezői.
Az a számla, amelyen "a mi" nevünk Milliók hazudnak, és amivel mindent ELŐFIZETnek. És a mi javunkra lett teremtve, de mivel még nem ismertük fel értékünket, mint a gyermekek, még mindig visszatartják tőlünk. És mindenki elhiszi ezt a hülyeséget... Mintha ebben a mátrix rendszerben valaha is létrejött volna valami az emberek javára... Ez egy hatalmas mínusz összeg (a mi hátrányunkra), ami abból adódik, hogy ezt a rendszert valamikor bevezették, és mivel ezt az adósságot az illető licencese soha életében nem tudja törleszteni, a gyermekei ennek az adósságnak a bábjaiként és örököseiként folytatják. Ez örökös adósságrabszolgaság. A halálon túl.
A fedezeti számla is nevezik az elfogadás alapja és hatása, így mindenki, aki megpróbálja, lövi magát a saját lábába ... Mert egy igazi siker, amit nem tudott bizonyítani és bizonyítani minden kereskedő, hogy tudjuk.
Nézzük meg, mit jelent a kollátor szó, és vegyük forrásként a jó Johann Christoph Nehringet az 1710-ben megjelent Historisch-Politisch-Juristisches Lexikon című könyvével:
Collator... aki egy hivatalt vagy egy jótékonyságot adományoz; így hívják a plébániák patrónusait is. Collatur, plébániai hűbérbirtok/ mint Jus collaturae a plébánia elnevezési és kinevezési joga.
Johann Christoph Nehring
Történelmi-politikai-jogi szótár 1710-ből
Történelmi-politikai-jogi szótár 1710-ből
Mi az a személy?
Személy
"Személynek nevezzük az embernek azt a tulajdonságát, amelytől a köztársaságban való helyzete függ, és amelytől minden egyes személy jogai különösen elismerendők. Rómában nagy különbséget tettek ember és személy között, mivel a szolgák (itt a rabszolgákat értik - hiszen a germán szolga a római jog szerint más jogállású volt, mint a servus) semmiképpen sem vezettek személyt."
Hellfeld, Johann August - Repertorivm Reale Practicvm Ivris Privati Imperii Romano-Germanici 1762
Mayers Konversations-lexikon 1877
Mayer 1877-es Konversationslexikonjában a következő megállapítást találjuk:
"Személy (lat. Persona), eredetileg az egész fejet fedő lárva vagy maszk, amellyel az ókorban a színészek szerepük jellegét fejezték ki; majd a színészi szerep is: az a mód, ahogyan egy személy kifelé mutatkozik; általában a személy tényleges tulajdonságának megnevezése; a jogtudományban minden olyan lény, amely jogok és jogviszonyok alanya lehet. Ez utóbbi tekintetben a személy és az ember fogalma nem azonos, amennyiben vannak olyan személyek, akik nem személyek, és amennyiben - legalábbis korábban - voltak olyan személyek, akik nem voltak személyek. A jogalkotás ugyanis az úgynevezett jogi személy megalkotásával lehetőséget adott arra, hogy a személyiséget a fizikai személytől eltérő dologhoz kapcsolják...".
Mayers Konversations-lexikon 1877
".... Másrészt az ókori rabszolga jogtalan volt; dolognak tekintették, éppen azért, mert hiányzott belőle a személyiségi jog, a jogképesség, amely manapság a civilizált államokban minden embert megillet."
Wiesand, G. S. - Juristisches Handbuch die teutschen Rechte 1762 szerint.
personam ammitere annyit jelent, mint,
...minthogy elveszítse a szabadságát.
Wiesand, G. S. - A német jogok jogi kézikönyve 1762
De mivel az embereknek ezért szükségük van egy személyre, hogy kvázi önállóan vehessenek részt az életben, és az évszázadok óta elismert képviselő olyan kedves és vigyáz a keze (manus) alatt lévő birkákra, a következő történik...
A rabszolgaszülők, akik rabszolgababát szültek, elmennek az adminisztrációs pontjukra, az úgynevezett hivatalba, és jelentik az új tulajdont a tulajdonosnak (vagy az adminisztrátornak, mert a pápa is csak adminisztrátor...).
Így jön létre egy kötvény, amit természetes személynek neveznek a születési okirattal, az új rabszolga értékét a származása alapján számítják ki, és így rögzítik az engedély árát, a kölcsöndíjat, a hűbéri értéket.
Mert a kötelezettség kifejezés az 1783-as jogi szótár szerint KÖTELEZETTSÉG. A fedezeti számla tehát a fentiekből következően nem hitel. Ez egy adósság! Egy adósság, amelyet az emberre rónak, és amelynek révén élete végéig leigázzák. Mivel az összeget nagyon magasra szabták, mivel még mindig le kell dolgozni az ősök és ősapák adósságát, és az összes kizsarolt jogdíjat - adóknak nevezik, nem fedezik, a rabszolgák leszármazottai automatikusan újra a rabszolgaságba, az adósrabszolgaságba kerülnek. Mert a kötvények kapcsolatok.
Obligatio egy kapcsolat vagy kötelék/kötelezettség/jogi kötelék, amely által kötelesek vagyunk valamit teljesíteni vagy fizetni.
Oberländer Samuel - Latin Német Jogi kéziszótár 1721
"A kötvény olyan dokumentum, amellyel egy személy kötelezettséget vállal arra, hogy egy másik személlyel szemben tartozást fizet. Minden olyan személy kiadhatja, aki a törvény szerint kötelezheti magát, de kiskorúak és mások nem.
Wiesand - A német jogok jogi kézikönyve 1762
Az obligatio egy kötvény neve is...
Lemke, Johann Friedrich Wilhelm - Jogi szótár 1783
Így azok az emberek, akik tisztában vannak a rendszer igazságtalanságával, és keresik, hogyan tudnak kitörni az egészből, előbb-utóbb találkoznak a Magán Kereskedelmi aki, mint minden más az exoterikus világban, keveri az igazságot a hazugsággal. Az ember 180°-kal elfordítja az igazságot a luciferi rendszerben, és aztán hagyja, hogy az emberek a tanítással az elfogadásról, ismét olyan szépen beleszaladjanak a csapdába. Kvázi büntetésként a rabszolga engedetlenségéért.
Apropó...
Elfogadás
Oberländer Samuel - Latin Német Jogi kéziszótár 1721
Accepta sententia, elfogadott/elfogadott ítélet.
Acceptans, az, aki máshol fogadja el a számlát.
Az acceptatio juramenti, az eskü elfogadása az/az, amikor valaki ténylegesen felajánlja magát egy bizonyos időpontban a kiadott eskü letételére, és egyúttal kéri/kérik, hogy az ellenérdekű felet idézzék hozzá, akkor egy bizonyos időpontot ad jurandum kitűznek/amelyen/ha mindketten nem jelennek meg/az időpontot pro circumducto tartják/és ezért az egyiknek/aki érdekelt az ügy rendezésében/saját költségén/ki kell tűznie egy másik időpontot/de ha csak az egyik jelenik meg/akkor arra kell törekednie/hogy a távolmaradó másik vádolható legyen engedetlenséggel/és így az eskütételt vagy meg lehet tenni, vagy el lehet halasztani/meg lehet tartani.
Így a minket körülvevő és a rendszerbe beleszövő jelenlegi konstrukció a rabszolgaság, a jobbágyság valamiféle hűbériséggel... mint a világi úr, a pápa mint a Vatikán feje így nem kell aggódnia az adminisztráció miatt részletesen. Ez átveszi helyette a rabszolgát, aki semmit sem tud arról, hogy rabszolga. Tehát nem lázadhat fel, mint az ókori Rómában.
A mi mindennapi élethelyzetünk is kiválóan illik a jobbágyság leírására, ami az is, ami.
Hayme, Thomas - Régi német jogi szótár 1738
Mayer beszélgetési enciklopédiája
A Római Birodalmat, és Rómát, mint az összes romlottság gyűjtőfogalmát, sajnos nem a germán törzsek győzték le (izgalmas módon ezért nem tanulunk róla történelemórán.) Hanem inkább megmaradt az átalakulásban, és a hátsó ajtón keresztül jött be. Lassan és egyenletesen. És sikeresen visszahelyezte magát a nyeregbe, mint a római igazságszolgáltatás törvénye, amely a mai napig lovagol rajtunk.
Sugenheim, Samuel - A jobbágyság eltörlése Európában 19. század 1861
Németország egyértelmű törekvése akkoriban a jobbágyság eltörlése volt, amely egyébként sem volt soha egyenrangú a rabszolgasággal, mivel a szolgáknak legalább bizonyos jogaik voltak.
Tehát ismét egy problémát hoztak létre, majd megoldást kínáltak, és ezzel újjáépítették annak a népnek a társadalmát, amely egykor Róma felett győzedelmeskedett.
Emellett az egyház kifejezetten a jobbágyság létrehozásán és fenntartásán dolgozott.
Sugenheim, Samuel - A jobbágyság eltörlése Európában 19. század 1861
Sugenheim, Samuel - A jobbágyság eltörlése Európában 19. század 1861-től kezdődően
Idézet a müncheni teológiai kar által megkoronázott díjnyertes írásból:
Josef Margraf - Egyház és rabszolgaság Amerika felfedezése óta, avagy Mit tett a katolikus egyház Amerika felfedezése óta részben a rabszolgaság enyhítésére, részben pedig eltörlésére? Az 1865-ös évtől
Ha ezeket a sorokat egy teológiai kar jóváhagyta, és még díjat is nyertek, akkor ez az egyház abszolút megerősítésének és az általa megerősített igazságnak tekinthető.
Mindegyikük szabadságának logikus határa a mások szabadsága.
Ahhoz, hogy igazán szabadok legyünk ebben a világot és annak rendszerét tekintve, el kell dobnunk a kölcsönvett személyt és fel kell mondanunk a szerződéseket.
Ezúton jegyezzük meg, hogy minden jog fenntartva van mindarra, ami ezen az oldalon található, és az Ama-gi koru-E Kininigen Határozott Feltételeinek rendje szerint. Ha valaki a mi tudásunkat terjeszti, az lenne a tiszteletreméltó, ha meg is nevezné ennek a tudásnak a forrását, amely sehol máshol nem volt fellelhető, és nem saját tudásként hozná a világra, hogy a saját státuszát gazdagítsa vele.
Egyébként hálásak vagyunk ennek a tudásnak a terjesztéséért, minden lény értelmében.